vörös és fehér

Na tessék. Megint egy olyan borról írok, amiből kevesebb palack készült, mint ahányan egy átlagos napon az alkoholistára tévednek. Másrészt viszont egy olyan borról írok, aminek az elkészült 550 palackját sejtésem szerint az idelátogatók vették meg. Előrebocsátom: jól jártak…

Tulajdonképpen most illene magyarázkodnom, hogy a csigavér óta hová tűntek a posztok, meg különben is, a Terra Australis-ról kéne írnom. Nincs kedvem. Se magyarázkodni, se írni arról. Önéletrajzi elemekben bővelkedve azért megnyugtatnék mindenkit: jól vagyok. Csak most éppen…

Mikor az olaszrizlingeket megvettem, azt mondta Figula Mihály, ha tehetem, kóstoljam meg őket egymást mellett. Mondott mást is, beszélgettünk például az olaszrizling helyzetéről, jövőjéről. Szkeptikus volt, szerinte is nagyon jót tenne egy wachau-i szellemben megfogalmazott…

Vannak borászok, akiknél sosem sikerült még kóstolnom. Vegyük jelen esetben Márkvárt Jánost. Talán négyszer próbáltam végigkóstolni a borait, mindegyik kísérletnek berúgás lett a vége. Isten látja a lelkem: én próbálkoztam. De egyszerűen János társaságában eszembe nem…

Úgy terveztem, hogy elmesélem: vettem egy francia chardonnay-t a Lidl-ben, kicsavarzáraztam, megittam, szerettem. Gondoltam majd vonok le messzemenő következtetéseket, okosan. De hát nem vagyok egy Albertgazda, ezzel a Lidl-bor sztorival megelőzött engem. Úgyhogy inkább megosztom a…

Nem vagyok húsimádó. Néha hetekig elvagyok vega kaján is, az indiaiért kifejezetten rajongok ilyenkor. De ha a boltban gyönyörű hátszínt látok, általában nem bírok ellenállni, megveszem, megsütöm, zöldséggel vagy salátával körítem és utána egy ideig jóllakott óvodásként…

A kéknyelűzésre én vittem a két Matias bort, és ha már bementem az Alexandrába értük, vettem mellé a hónap ajánlatából is, ami épp a Drive névre hallgató 2008-as szekszárdi házasítás volt. Impozáns az Andrássy úti Alexandra, impozáns a pince kínálata is, két kezem nem…

Mások visznek mostanában engem izgalmas kóstolókra. Dagadtosnak köszönhetem a Romanée-Contit, most pedig Albert gazda szólt, hogy lesz egy kéknyelű kóstoló Benikutynál, érdekel-e? Naná hogy érdekelt. 10 kéknyelűt kóstoltunk vakon, három mutatta meg igazán, hogy lehet színes…

Hamar igent mondtam dagadtosnak, mikor rám írt, hogy lesz a noszvaji Magtárban egy borvacsora, nagy burgundi borokkal, amiket Márkus György válogatott össze (várhatóan jövő héten jön az alkeszen a cikk, majd olvassák el azt is). Egy kicsit azért haboztam, mert, bár szeretek étel…

Nagyban dübörög itten a furmint február, én meg, úgy tűnhet, hogy szóra sem méltaltom ezt az eseményt. Pedig de, magamban mindig dicsérem ám a koncepciót. Úgyhogy most megteszem ezt hangosan is. Igyanak furmintot, akár a nagy kóstolón, akár otthon, akár étteremben. Mondanám,…

Színházban voltam, megnéztem a Nemzetiben a Három nővért. Rég láttam ennyire jó darabot, erős rendezés, remek színészek, meglepő talán, de egészen feldobott lettem. Olyannyira, hogy a közel három és félórás előadás után hazaérve nem voltam még álmos, így azon kaptam…

Nem először dicsérem szembe a Drop Shop-ot, és biztos vagyok benne, hogy nem is utoljára. A múltkori kékfrankos párbaj után most rajnai rizling tematikát választottak a fiúk, ami annyit jelent, hogy a nagy táblán, ahová a kimért borokat vésik fel, jó pár rajnai sorakozik. Egy…

Vegyünk egy szép rib eye steaket. (Ne csak mindig igyunk, ha már a blog eredetileg ételről, életről is szól.) Ehhez én elballagtam a Vásárcsarnokba, a mészársteak-es fiúkhoz, kaptam is tőlük egy szép darabot, teleszőve zsírral, mert az úgy jó. Hevítettem a serpenyőmet,…

Úgy adódott, hogy vettem egy kétnapos bérletet a Mondovinora, és mielőtt elindultam volna, gyorsan kibontottam ezt a bort. Nem először tettem ezt, és szerintem nem is utoljára. A Kézműves Borok Házában megrendezett kóstolón is az egyik kedvenc fehérem volt, azért a Kikelet…

Van, hogy nem tudok leállni. A nagyszabású kékfrankosozás után, fáradt, nyűgös hangulatban megint ebből a fajtából készült borhoz támadt kedvem. Akik ismernek, tudják, hogy ha Orsolya bor kerül a poharamba, akkor egyből megjelenik az elfogultság bennem, kedvelem az ostorosi…

Ott tartottam, ahol, ígéretemhez híven folytatom a beszámolót. Két 2007-es Losonci bort kóstoltunk ezután, az Úrráteszi kifejezetten csalódás volt. Már az illata sem volt behízelgő, inkább zavarosnak tűnt, mint komplexnek, édes gyümölcsök mellett virágos, fűszernövényes…

Mielőtt folytatnám beszámolómat a kékfrankos kóstolóról, gyorsan megírom az alkoholistán frissen megjelent zweigeltezésről a magamét. Palacknál gyűltünk össze páran, hogy teljesen vakon megigyunk pár bort, a sorrendet octopus bal keze állította össze, azzal vette ki a…

Akik nyomon követik boros életutamat, azoknak feltűnhetett, hogy a magyar vörösborok közül mostanában a szekszárdiak iránt mutatok élénk érdeklődést - lásd két tavalyi felfedezettemet is itt és itt. Lehet, hogy csak a példaértékű borvidéki összefogás miatt érzem azt, hogy…

Önéletrajzi felütésként bevallom, hogy akárhányszor Szentesi József pincéjében jártam, mindig sikeresen berúgtam a kóstolás végére. Pedig igyekeztem köpni is, de mivel Szentesi folyamatosan kísérletezik általam sosem kóstolt fajtákkal, ezt a szokásomat a kóstolók közben…

Önéletrajzi felütés megest: Légli Ottóé volt a második borászat, ahol személyesen megfordultam. (Az első Fekete Béla bácsié volt.) Ha jól emlékszem, akkor ez 1999 őszén esett meg velünk, még az idősebb Ottó fogadott minket boglári házukban, a remek hangulatra emlékszem, meg…

Kedvenc pincém az Orsolyáék. Ezt írtam még az első blogomba, és ha belegondolok, ez nem sokat változott azóta sem. Évente lemegyek Ostorosra (idén mondjuk ez pont elmaradt - eddig), sok órán át beszélgetünk, iszunk; jól érzem ott magam. Talán nem csak az elfogultságom miatt…