vörös és fehér

Sokkoló hírem van: itt a kánikula, már megint. Annyira, hogy az egyik kirakatban ma meztelen próbababákat láttam; már ők sem bírják ezt a meleget. Normális emberek ilyenkor autóba ülnek, és lehúznak a Balatonhoz. Igaz, lassan három-négy óra az odavezető út, a víz meg alacsony…

A másnap nehéz, tudja a magyar azt rég. Lépni is nehéz, kattog a térd, sajog a comb. Dehát sportember a magyar, lovas nép, de vízen is jól érzi magát. A vasárnap kenuzással indult, felfelé a Bodrogon megint megállapítottam: minden természeti adottsága megvan Tokajnak ahhoz, hogy…

Biciklizni jó. Szeretek biciklizni. Körülbelül a harmincadik kilométer táján kezdtem el ezt mantrázni, ki is tartott a túra végéig. Tokajból indultunk, szigorúan sportembernek akartam mutatkozni, így Tarcalon meg sem álltunk borozni. Mondjuk erről csak az Andrássy kúria még ki nem…

Szeretem az összetett szavakat. Főleg azokat, amiben bor van. Főzőbor. Fröccsbor. Borok, amiknek (melyeknek!) céljuk van. Szeretnék elfőzni magukat. Szeretem azokat a sommás véleményeket is, miszerint főzni csak jó borral szabad. Igazuk van, persze, a sommás véleményeknek.…

Önéletrajzi elemek jönnek, vigyázzanak! Aktív hétvégén vagyok túl. Volt benne biciklizés; magam is meglepődtem mennyire fitt vagyok. Ettem a Római part klasszikusát, a frissen fogott dunai hekket, abban is pozitívan csalódtam: se túlsütve, se túlfűszerezve nem volt. Kiolvastam…

Nem, nem hülyültem el teljesen a hosszúra nyúlt írástalanságban. Tényleg egy 2011-es borról írok. Lassan egy hete, hogy hordóba került, legalábbis remélem, már hogy hordóban van, és Szilágyi László, a Gizella pince tulajdonosa-borásza úgy vigyáz rá, mint a szeme fényére.…