Tulajdonképpen most illene magyarázkodnom, hogy a csigavér óta hová tűntek a posztok, meg különben is, a Terra Australis-ról kéne írnom. Nincs kedvem. Se magyarázkodni, se írni arról. Önéletrajzi elemekben bővelkedve azért megnyugtatnék mindenkit: jól vagyok. Csak most éppen olyanom van, hogy a bor háttérbe szorult, fröccsként fogyasztom leginkább, jól is esik, mondjuk. A Terra Australis-ról meg nálamnál műveltebbek és szorgalmasabbak már mindent megírtak, jómagam minimál jegyzeteket csináltam, a vége felé meg már azt sem - nem éreztem jól magam akkor, ott. Nem a borok tehettek erről, de untam az egészet, hiába kaptam pár 8 és egy 9 pontos bort is (nálam is a Wendouree Cabernet Malbec 2004 nyert amúgy). A lényeg a lényeg azonban: saját örömömre felbontottam két kapott bort is a héten. Homola Szabolcs IT-s ember, tanácsadó céget vezet, vitorlázik a Balatonon, és hirtelen felindulásból belevág egy paloznaki borászat megteremtésébe is. Ahogy mesélték nekem, túl van már a minden kezdet nehéz élményen, a pincéje felépült, majd egy része beomlott, és gondolom annak sem örült, hogy induló pinceként megkapta a 2010-es évjáratot is. A filozófia már megvan, van szakmai stáb is mögötte, mellette, az informatív honlapon utána lehet ezeknek mind nézni. Borok is rendelhetők onnan, kettőről bizton állíthatom, hogy kipróbálásra érdemesek. Az olaszrizlinggel bajban vagyok, ugyanis a címke is arról beszél, hogy készül friss, reduktív, meg érlelt, ászokhordós tétel is, de hogy ezeket hogy lehet felismerni, azt nem tudom. Mindenesetre azt vélelmezem, hogy hozzám a 2009-es Reduktív Olasz jutott el. Neutrálisak az illatok, csonthéjasokat szagolok ki leginkább a pohárból, némi visszafogott virágossággal. Lendületes a korty, itatja magát a bor, mint a veszedelem. Az élénk savakat sikerült megőrizni, került mellé tartalom is, 1300 forintért nagyon jó vétel - minden balatoni vendéglőben poharaztatni kéne az ilyen ilyen borokat, nagy baj nem lenne akkor a vendéglátásunkkal. A tehetséges jelző adekvát - az öt pontot simán hozza ez a bor. Érdekesebb, és egy fokkal komplexebb a Parti Szél nevet viselő házasítás, ami szürkebarát alapokon nyugszik, mellé tramini és olaszrizling került. Az első jelző, ami ennél a bornál is eszembe jutott a visszafogott volt. Virágos-gyógynövényes illata nem tolakszik. De ez az illat az idő múlásával nyílik, gazdagszik, mélyül. Hol gyümölcsök, hol újabb növények bukkannak fel, néhol mintha új hordót éreznék. Habár a honlap által ígért új zamatélményt nem lelem (de azért fejben kioszok egy mostanság újra népszerű kokit a zamatélmény szóért), de a korty kifejezetten gazdag. Ehhez leginkább idő kell, konkrétan meg kell várjam, hogy kicsit felmelegedjen a bor a poharamban. Ekkorra a gyümölcsök és a finom fűszeresség egyensúlyba kerül, a lendületes savak és a 13-as alkohol is jó struktúrát alkotnak. Ezen a ponton valamiért az ugrik be nekem, hogy nem baj, ha elszakadt minden kötél, van még egy pót-pót-kötél. Ha pedig egy borivás közben énekelgetek magamban, akkor az a bor szép - hat pont. Mikorra pedig megírtam ezt a cikket, fel is erősödött a városi szél.