Úgy terveztem, hogy elmesélem: vettem egy francia chardonnay-t a Lidl-ben, kicsavarzáraztam, megittam, szerettem. Gondoltam majd vonok le messzemenő következtetéseket, okosan. De hát nem vagyok egy Albertgazda, ezzel a Lidl-bor sztorival megelőzött engem. Úgyhogy inkább megosztom a legfrissebb szekszárdi élményeimet, annak apropóján, hogy nem tudok elmenni az aktuális Szekszárd Budapesten rendezvényre. Először egy Bodri kadarkát vettem magamhoz, ha már az Elnök Úr hosszas töprengés után azt szerette, én is szeretni akartam. Igaz, én csak a 2008-ashoz jutottam hozzá, de nem csalódtam az elnöki ízlésben. Gyümölcsös, könnyed, jó ivású bort ihattam, öt pontnál biztos nem ért kevesebbet. Aztán bontottam egyet a címszereplőből, töltöttem belőle a Lánynak, Aki Nem Szereti A Vörösbort, aki az első korty után azt mondta: ez finom. Bor nagyobb elismerést kaphat-e vajon? Igaza volt, amúgy, a jelző adekvát. Meggyes-szilvás, fűszeres, életteli, lendületes, kellően hosszú bor ez, túl van azon a ponton, hogy csak úgy igyuk, érdemes rá figyelni is. Mégsem tolakodó, nyugodtan lehet mellé enni is - számomra ez a mindennapok vörösborának egyik etalonja, amivel baráti-családi ebédeket is fel lehet dobni. Szép, azaz erős hat pontos élmény. Kétezer alatti árával árbajnok, nyilván, mint ahogy a Bodri is oda van belőve - ezért is szeretem Szekszárdot.