vörös és fehér

Kezdjük a végével: ti hogy vesztek bort? Mármint arra vagyok kíváncsi, hogy a megszokott, ismert termelők tételein túl, ki, hogyan fedez fel valami újat? Elmondom, hogy én hogyan csinálom. Elsősorban borkóstolókon, bemutatókon találkozom újdonságokkal. A Várban lenne legnagyobb lehetőségem ismerkedni, de ott ez sosem szokott összejönni, meg aztán ott a kispincék nem is nagyon tudnak jelen lenni. Maradnak a kisebb kóstolók, nagyobbra egy ideje nem járok, fenének sem hiányzik a meleg, meg a tömeg. Pinceáron, Kézműves borok háza kóstolókon találok néha újdonságot, aztán a következőn persze már ott sem. Ilyenkor maradnak a megbízható kereskedők. Szerencsére több helyen is azzal fogadnak, hogy milyen új pincét találtak, kóstoljam már meg én is, ha tehetem, veszek is pár palack újdonságot ilyenkor. Így találtam rá a mostanában a Hárságyi pincére, Tringáékra, meg erre a borra. A Kézműves Borok Házába ugrottam be az ünnepek előtt, hogy vegyek egy Szentesi pezsgőt (majd egyszer megírom azt is), Szentesi pedig megkérdezte, hogy kóstoltam-e már a Szarka sárgamuskotályt. Dicsérte, elhittem, hazavittem, kidugóztam hát. Eközben gyorsan végiggondoltam, milyen tapasztalatom van nekem tokaji sárgamuskotályokkal. Csak jók, mosolyodtam el, Demeter Zoltán a sűrű, koncentrált Anett-tel engem is elvarázsolt már, ha írtam volna róla, nálam is kilencet kapott volna. Szerettem többször is Bárdos Saroltáék kifejezetten könnyed, légies Nobilis muskotályát, de jól esett a hasonló stílusú Patrícius is már. Amikor a pohárba beleszagoltam, már sejtettem, itt a sűrűbb verziót kapom, olajosan mozogott a bor a poharamban, és a színe is szalmasárga volt. Illatában kis édes fűszert találtam, mondjuk fahéjat és szegfűszeget, és rengeteg érett muskotály szőlőt. Kóstolva is elsősorban a gyümölcsösség, a krémesség tűnik fel, a hosszú, fűszeres lecsengés után viszont azt éreztem: nem telített el a bor. Úgyhogy töltöttem még, meg még egy kicsit, amíg a félliteres palacknak vége nem lett. A hét pontot szerintem megugrotta, komplexitásban, rétegezettségben azért messze elmaradt Demeter Zoltán Anett borától, de szerencsére árban is. Persze ha lenne memóriám, emlékeztem volna rá, hogy a pincétől nyugodtan el is várhatom ezt a minőséget, hisz náluk magasan van a léc.