Megint egy öregecske bor akadt a kezembe, mesélem is. Tóth István Bikavér Válogatás 2003. Úgy tűnik, nem csak az én hűtőmbe ragadt be ez a bor, a forgalmazó is forgalmazza rendületlen. Számomra mindig meglepetés, hogy úgy tűnik: rendre beragadnak István borai, épp ezért igazán friss tételt nem is találok tőle a piacon. Persze ahogy magam után olvastam, kiderítettem, hogy 2009-ben még nem is forgalmazták ezt a tételt; akkor nyilván az előző évjáratok voltak beragadva. Ha már rákerestem, hogyan is mondtam meg a tutit pár éve, azt kell hogy mondjam: megértünk. Én sem akarok már megmondó ember lenne (a bor meg sosem akart), a bikavér meg szépen összeállt. Nem megöregedett; megérett. Teljesen más arcát mutatja, mint 2009-ben, mondhatni alberti ez az arc. Fűszeresen meggyes, már-már konyakmeggyes illata van például. Eltűnt belőle a keserűség. Érezhetőek a tanninok, de belesimultak az érett, fűszeres, lendületes összképbe. Fiatalosabbnak tűnik, mint amilyennek néha magamat érzem. Lassan tényleg el kell mennem egy komolyabb kóstolóra a pincébe, hátha nagy titkoknak járnék a végére.
Hűtőmély
2012.05.23. 23:00
Címkék: 2003 bikavér tóth istván
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://borvirag.blog.hu/api/trackback/id/tr814542640
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.