Úgy adódott, hogy vettem egy kétnapos bérletet a Mondovinora, és mielőtt elindultam volna, gyorsan kibontottam ezt a bort. Nem először tettem ezt, és szerintem nem is utoljára. A Kézműves Borok Házában megrendezett kóstolón is az egyik kedvenc fehérem volt, azért a Kikelet hárslevelűt, furmintot, és Szentesi fehéreit gyorsan kiemelem én is arról a kóstolóról. De továbbra is tartom, hogy nem udvariasságból mondtam Tamásnak, hogy számomra ez a 2008-as bor az eddigi legfinomabb magyar szürkebarát. Azt is mondtam, remélem nem felemelve az ujjamat, hogy azért szebbet ittam már nála, igaz, arra pinot gris volt írva, és elzászi volt, ne kérdezzék melyik pincétől. Mindenesetre ebben a borban nem találtam meg az ilyenkor szokásos gyógynövényes illatokat, volt helyette mediterrán zöldfűszeresség, enyhe vanília, kis virágillat is benne. A palack 14-es alkoholról árulkodik, de szerencsére ez nem érződik, csúszik a bor, mint a veszedelem. Struktúrája remek, savai szépek, íze komplex, ásványos - sokat nem szálazgattam, ittam. Simán megvolt a hat pont, jókedvűen vágtam neki Bécsnek. Maradjanak, én is mindjárt jövök kétrészes útijelentésemmel.