Ott tartottam, ahol, ígéretemhez híven folytatom a beszámolót. Két 2007-es Losonci bort kóstoltunk ezután, az Úrráteszi kifejezetten csalódás volt. Már az illata sem volt behízelgő, inkább zavarosnak tűnt, mint komplexnek, édes gyümölcsök mellett virágos, fűszernövényes (leginkább kakukkfüves) illatok jöttek a pohárból, kis fahéjjal megbolondítva. Szájban most savasnak, vékonynak tűnt, öt pontnál nem is jutott feljebb. Nem így a Gereg, ami ázsiai fűszerkeverékes illatával sokkal tisztábbnak hatott, a magas alkoholt magas savak ellenpontozzák, komoly, szép kékfrankos ez, kár hogy már nem igen lehet beszerezni, pár év múlva is kíváncsi lennék rá. A jelene mindenesetre hét pont. A sor legalacsonyabb alkoholtartalmú bora Paul Asch 2007-es Ungerberg kékfrankosa volt, ez persze nem minősítés, csak érdekesség. Kifejezetten koncentrált, markánsan tanninos bor volt, illatában citrusokkal, pirítóssal, kávéval. Hét pont alá ez sem ment. Ha kékfrankos kóstoló, akkor Weninger nem maradhatott ki, a 2004-es Spern Steiner hagyományosan weningeri illatokkal nyitott: enyhe brett, sok ásvány, idővel kávésba fordult. A korty nagyon gazdag, ha a savak nem savanyítottak volna az összképen annyit, magasabbra jutott volna, így most hat ponttal kellett beérnie ennek a bornak. Maradtunk a soproni borvidéken, és az érett boroknál, a 2003-as Ráspi kékfrankos válogatás a magyar mezőnyből kimagaslott. Illatában már az érett jegyek domináltak, aszalt paradicsomtól a zöldfűszerekig sok mindent találtam, szájban pedig lehengerelt a bor, semmi nem lógott ki belőle, szép savszerkezet lendített a kortyon, erős nyolc pontot be is véstem neki. A 2003-as Gere Prestige kékfrankost titkon az est meglepetésének vártam, de nem lett az. Illata határozottan céklás volt, a korty kellően feszes, tanninos, de egy kis éretlenség bezavart az összképbe, emiatt hét pontnál többre nem jutott a bor. A sor végére két osztrák nagyágyút tettünk, nem bántuk meg. A 2006-os Umathum Kirschgarten érezhetően sok hordós érlelést kapott, de ez a hordó nagyon szép volt. Az illat elsősorban a fekete bogyósgyümölcsökről szólt, mellette meglepő módon csalánt véltünk felfedezni. A bor szerkezete remek, krémes, koncentrált, egyénisége volt ennek a tételnek, meg is kapta a nyolc pontot. A sort Moric Lutzmannsburg Alte Reben 2007-tel zártuk, ami a mezőny fölé magasodott. Illatában aszalt meggy, csoki, hordófűszerek játszottak, az est legtisztább, leghűvösebb illata volt ez. Innen könnyű csalódni, de most ez sem következett be: rendkívül izgalmas korty következett, szétszálazni sem tudtam az ízeket. Harmónia lakott a borban, a gyümölcsös ízek mellett tanítani valóan szép savakat, feszes szerkezetet találtam, talán még a kilenc pont is kevés erre a tételre.
Az első cikkben már előrevetített fél szemmel sírást az összesítésnél ejtettük meg: megnevezte mindenki a három kedvencét, és bizony a két utolsó osztrák bor mellé egyedül Ráspi 2003-as tétele fért be. öröm az ürömben, hogy Moric a számomra megfizethetetlen, 20 000 forint feletti árkategória versenyzője volt.
