vörös és fehér

Vegyünk egy szép rib eye steaket. (Ne csak mindig igyunk, ha már a blog eredetileg ételről, életről is szól.) Ehhez én elballagtam a Vásárcsarnokba, a mészársteak-es fiúkhoz, kaptam is tőlük egy szép darabot, teleszőve zsírral, mert az úgy jó. Hevítettem a serpenyőmet, kérgesítettem a húst, kicsit forgattam, a végén sóztam, borsoztam, pihentettem. Eközben kigondoltam, hogy mit is innék mellé. Bevallom, nem hiszek a szent bor-étel párosításokban, abban sem, hogy nálam okosabbak mondják meg nekem, mi illik ehhez vagy ahhoz. Épp ezért nem fogom megvenni Herczeg Ágnes impozáns könyvét sem, bár 85000 bor-étel párosítást összehozni nem kis feladat lehetett, de talán magamtól sem fogok egy Szepsy aszút kínálni a halászléhez. Ha viszont kísérletezni akarok, akkor meg hadd kísérletezzek szabadon. No de vissza a konyhába! Volt otthon nekem egy palack a címbeli borból. Elmesélem, hogy vettem: mentem a Báthory utcában, és szembetaláltam magam egy Villányi borok feliratú táblával, megálltam, és elcsodálkoztam. Egy általam eddig nem ismert termelő borai sorakoztak a kirakatban, meg bent is, oda is volt írva: Somogyi Tibor mintaboltja. Voltak bag-in-box borok, meg palackosak, némelyeken csodálkoztam, hogy van (1997-es cirfandli, 1998-as olaszrizling), de többségükön nem, villányi fajták voltak, jónak tűnő évjáratokból. Vettem is egy cabernet sauvignont, azt mondták, sok díjat nyert - nem ezért esett rá a választásom. Jobban érdekelt, hogy a 2710 forintomért mit kapok, ennyit hajlandó vagyok egy ismeretlen pincére áldozni. Mire megpihent a steak, már szellőzött is kicsit az első pohár bor. Ettem, ittam, a hús hamarabb elfogyott, a borból maradt későbbre is. Kissé matt színű, elsősorban szedres, áfonyás illatú ez a cabernet. Fűszeres illatokat is kaptam az orromba, hordóból, túlérettségből szerencsére semmit nem éreztem. A kezdet bíztató volt, a folytatás sem volt rosszabb. Korrekt gyümölcsösséget, érett tanninokat, közepes testet nyeltem. Nem volt túl nagy a lendület a borban, de talán ettől a fajtától nem is ezt várom el. Kicsivel lehetett volna színesebb, hosszabb a korty, lehetett volna azért több komplexitás, akkor hat pontnál is többre adnám, de nem csalódtam. Hogy ez volt-e a tökéletes vasárnapi ebéd kísérője, azt nem tudom, én úgy éreztem azért: minden rendben van.