Parafrázis a cím, tudom, Albert szokta arra biztatni a népeket, hogy fogják a poharukat, és menjenek. És én mennék is, fognám is, de nem megyek. Nem megyek például most a Budai Gourmet-ra. Pedig a program, a kiállítók rendben vannak, vonzó lenne a rendezvény. Ha. Ha nem kerülne annyiba, amennyibe. Szerintem drága mulatság úgy elkölteni 2900 forintot, hogy ezzel egy kóstolópohár és egy plasztikkártya lesz a kezemben. Pláne, mert hogy újabb kóstolópohárra semmi szükségem. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy miért kellene nekem úton-útfélen annak örülni, hogy a jegy áráért boldog birtokosa leszek valaminek, amire az égadta egy világon semmi szükségem sincs. Sok pohárral rendelkezem, fel tudok egyet markolni itthon is, aztán vagy eltöröm ott, vagy nem. Nem értem, hogy Bécsben, Kremsben miért természetes az, hogy veszek egy belépőt, majd mellé 10 euróért bérelek egy poharat. Amit vagy megtartok, vagy visszaadok a végén. Ha a Szigeten van külön hazamenős jegy, akkor vajon miért nem merül fel a szervezőkben, hogy legyen hozott poharas jegy is, olcsón? Félre ne értsenek, nem a Gourmet-ra haragszom, a rendezvény csak egy apropó, hogy éljek a mormogáshoz való jogommal. Pont ugyanígy működik a Kárpát-medencei borászok találkozója is, igaz, legalább féláron, de szinte az összes hazai rendezvényen a kezembe nyomtak mostanság egy poharat - persze azért voltak üdítő kivételek is. De komolyan, nem járok autókiállításra, ott is adnak egy bal első indexlámpát a jegy mellé?