A Pinceáron kereskedést már emlegettem, BUMM-juk jól sikerült kóstoló volt. Ezúttal ültetett klub estet szerveztek a Curia utcába, olyan borokkal, amik mostanában jelennek meg a kínálatukban. Ültem, jegyzeteltem, köptem rendesen, benyomásaim is lettek, de pontokat most ne várjanak. Egyrészt előző éjjel rosszul aludtam, nagyon rosszul; így fizikailag eléggé selejtesnek éreztem magam. Másrészt marha nehéz úgy jegyzetelni, hogy Kovács Antal kiáll a népesség elé, és elmondja, hogy milyen a bor. Mármint szerinte. De ha valaki egy kóstolón sezlonyrugót kiált (copyright Bzoli) egy szippantás után, óhatatlanul azt fogja keresni más is a saját poharában. Antal sezlonyrugója ezen az estén az ásványosság volt, bevallom, én ritkábban találtam meg ezeket a jegyeket. Szentesi József 2009-es pinot noir pezsgőjében leginkább sör illatot találtam, nem először. Az élesztősség eddig is mindig vezető jegy volt, a málnás gyümölcsösség leginkább az ízben jött elő. Szeretem ezt a pezsgőt, bár a hamburgi muskotályból készültet egy kóstolás alapján jobban - ezért is sajnáltam, hogy József nem tudott a kóstolóra eljönni; eredetileg ez utóbbi gyöngyöző bor volt beígérve. Kis ásványosságot már találtam a 2008-as móri Pontica ezerjóban. Meghatározó jegyei ennek a bornak mindazonáltal a trópusi citrusok voltak, inkább aszalt formában - a kései szüret ennél a pincénél is fontos, úgy tűnik. Enyhe karamell, kicsit metsző sav, tüzes alkohol - ezek kerültek még a jegyzetembe. A Variszkusz Európa legöregebb röghegysége, tiszta gránit. Már csak néhány helyen látható a föld fölött, az egyik a Velencei-hegység. A termőhely Nadap, a Csúcsos-hegy, ami a helyiek elbeszélése szerint 1945-ig még – Somlóhoz hasonlóan – a legfölső csúcs kivételével 100%-ban szőlővel volt telepítve. Nem magamtól írom ezt, innen másolom épp be, ugyanis a következő bor a poharamban a Variszkusz pince 2009-es száraz rajnai rizlingje volt. Bácsi Zoltán beszélt a pincéjéről, ami nincs, van helyette közel egy hektár szőlője a Csúcsos hegyen, többségében rajnai, 200 tőke csóka, közvetlenül Szentesi József területe mellett, nem is csinálnak mást, mint követik Józsefet. Mindezt tudatosan teszik, vállalják. Ebből a követésből olyan bor született 2009-ben, ami nálam kis híján a kóstoló legjobbja lett, de az est meglepetése címet simán elvitte. Ülepítés után a mustot négy 225 literes hordóba, meg egy 200 literes műanyag tartályba szűrték át Zoltánék, ez utóbbi erjedt szárazra, a többiben maradt cukor rendesen. (Megfejtésük szerint ez utóbbiba került a legtöbb durva seprő, ezzel a legtöbb élesztő, ezért erjedt jobban ki ez a darab.) A száraz bor jelen esetben 8,5 gramm cukrot jelent, meglepően világos színt, és tömény sárgabarackot. Ízben és illatban is dominál ez a gyümölcs, hol kissé lekváros, hol üde, friss formájában bukkan fel. Szép savak, hosszú és tartalmas korty; a legnagyobb hibája a bornak, hogy 276 palack van belőle, amit nem dobnak piacra a készítők, így vadászni kell rá, ha el akar valaki pár kortyot csípni belőle. Maradjunk a kellemes meglepetéseknél: a Vissy pince 2008-as tokaji furmintja a Peres dűlőből megkapta tőlem a legelegánsabb bor díját. Vissy László pincéje Mádon, szőlői Erdőbényén vannak, a pincét Homonna Attila is segíti, ezt a bort kóstolva ez letagadhatatlan. Szikár, kissé neutrális illat (értsd: alig van neki), erősen pörgetve a poharat körte és némi újhordós fűszeresség jön belőle. A korty feszes, a savak szigorúak, ízben is visszaköszön azért a fahéjas körte, de itt inkább a szerkezet, mintsem a rétegezettség, a gyümölcsösség dominál. Az est legkiemelkedőbb bora nálam egyértelműen a Somlói apátsági Pince 2009-es olaszrizlingje volt. Nem ért váratlanul a bor, AM is épp a kóstoló előtt menesztette mennybe. Somlókoncentrátum - ezt véstem fel, meg azt, hogy itt végre tényleg vannak ásványok. Sűrű bor, mély színnel, mély illatokkal, meglepő módon itt is a sárgabarack volt a leghatározottabb illatjegy, de jöttek virágok, citrusok is a pohárból. A korty remek savszerkezettel bír, vibrál a bor, csak meglengetni tudom a kalapom. (Azóta bontottam másik SAP bort is, a kalaplengetést hamarost folytatni fogom.) Iványi Zsófia 2008-as merlot-ja megint szép volt, áfonyás, málnás, érett szőlős illatjegyekkel, amiből az alkohol picit kiszúrt. Ezt hozta a korty is, a gyümölcsöket is, a magas alkoholt is, mellé jó savakat, pici tannint, el lehet lenni ezzel a borral, ezen az áron kevés ennél jobb merlot-t ittam itthon, ha egyáltalán. A két édes bor a végén nem hozott lázba, bevallom. A Variszkusz pince 2009-es édes rajnai rizlingje nem lett volna rossz, ha nem kóstolom előtte a szárazt. Illatában, ízében most a körtét találtam meghatározónak, érdekes volt, hogy az 52 gramm cukor mellett a savak kifejezetten élesnek tűntek. Mindenképpen muszáj megemlítenem, hogy ilyen részletes borkészítési leírással egy adott tételről ritkán találkozik az ember, példaértékű ez a hozzáállás. Pálffy Gyula 2009-es köveskáli töppedt "szűz" furmintja zárta az estét. Mikor túllendültem a töppedt szűz szókapcsolaton, egy erősen túlérett, diós, mézes illatú, kicsit lomha, krémes, a végén markánsan kesernyés bort találtam a poharamban. Kíváncsi leszek a köveskáli száraz furmintra, maradjunk ebben.