Valami durvára vágytam. Szerencsémre a tárolóban van pár üveg bor, és a legtöbbjükhöz valami sztori kötődik is. Emlékeztem például arra, hogy hogy hivatalosak voltunk Pálos Miklós születésnapi bulijára, és ennek apropóján tanakodtunk egy sort, hogy milyen ajándékot is vigyünk neki. Az mondjuk egyértelmű volt, hogy bort. Dagadtos végül ellentmondást nem tűrően jelen posztom tárgyát nevezte meg, én meg elszaladtam a Belgrád rakpartra a L'enoteca borbárba beszerezni egy palackot belőle. Ha már ott voltam, gondoltam veszek egyet magamnak is. (Zárójelben megjegyzem, fogalmam sincs, hogy Miklósnál kibontottuk-e a bort, emlékeim költői túlzással hiányosak a születésnapról - jobb is ez így nekem, azt hiszem.) A toszkán borászat 300 hektárral rendelkezik, igazi nagyüzem, mondhatni terroirgyilkos birtok tehát; ez a bor Maremma IGT megjelölést visel magán, előbbi a borvidék, utóbbi a nem hagyományos, toszkán fajtaösszetételre utal - szupertoszkánnal állunk szembe, no. Maremma amúgy is ezek hazája, Ornellaia, Sassicaia - ismerősen csengő nevek ezek nekünk. Ha hinni lehet a borászat honlapjának, akkor 73%-ban cabernet sauvignon, 20%-ban alicante, a maradék 7%-ban pedig petit verdot alkotja a bort, évjárati specifikációt nem találtam. A vágyott brutalitást megkaptam - már az illata is bemosott nekem egyet. Eleinte földes jegyek jöttek elő, kis animalitással, majd folyamatosan nyílt a pohárban, üvegben a bor. Sötét színű gyümölcsök, vér, tinta, pirítós; egyszóval komplex nagybor illata volt. A korty hasonlóan masszív, és ugyanennyire összetett. Vannak erdei gyümölcsök benne, a hordó fűszerei is megjelennek, és a csersav is érezhetően benne van, de az érettség megkérdőjelezhetetlen. Kellően lendületes. Nem mondanám kifinomult bornak, de hát nem is arra vágytam most. Komoly bor, szerintem komoly potenciállal, nyolc pont.