Egy hónapja nem írtam. Számos oka van ennek, a legfontosabb talán az, hogy egy hónapja gyakorlatilag nem is ittam. Ennek is számos oka van, nyilván. Talán a legfontosabb, ami még publikus is, hogy makacsul tartja magát a téli felsőlégúti nyavalyám, jöhetne már a tavasz. Ha meg véletlenül ittam, akkor meg a motiváció hiányzott, hogy a napi 8-9 óra monitor bámulás után még leüljek itthon is monitort bámulni. No meg aztán például a Dropshop aktuális zweigelt tematikáját Albert gazda kivesézte alaposan, és még ha a Vylyan engem nem is nyűgözött le, a többi mondandójával tulajdonképpen egyet is értettem, az Umathum visszakézből verte le nálam is Ráspit. Talán azon lepődtem meg leginkább, hogy az alap Ráspi zweigelt most majdnem annyira ízlett nekem, mint a 2006-os válogatás. De, ahogy már írtam volt, egyszer az Umathumot össze fogom engedni az Electussal. Hétvégén elkezdtem óvatosan visszaszokni a borhoz. Életemben először sütöttem halat en papillote, sokszor fogok még, mellé bontottam egy 2006-os Scheller olaszrizlinget - nem voltam maradéktalanul kibékülve vele. Vastag, kicsit alkoholhangsúlyos bor, komplex ízekkel, de valahogy nem elég színes. Lehet, hogy csak az ételhez nem volt eléggé az, mert másnap jobban ízlett, akkor talán a hat pontot is elérte. Úgyhogy a halhoz végül Váli kéknyelűt ittam, jobban nem is dönthettem. Most meg épp Demeter Zoltán 2009-es birtokborával ünneplem a blog újraélesztését, minimum hatpontos ez a bor, inkább több is meglehet, de igazából most nem akarom szálazgatni őt, megiszom inkább. Mert eztán megint minden máshogy lesz. Vagy nem, de ha már újra idetaláltak, ne menjenek messzire.