Maradva a konyha-témánál, mindig érdekes a maradék újrafelhasználásának kérdése. Most is eljutottam oda, hogy mit kezdjek a húslevessel. Lefagyaszthatnám a levét, persze, de frissen jobb szeretem felhasználni a dolgokat. Gondoltam hát egyet, és gyorsan főztem inkább egy sajtgombóc levest. Felaprítottam egy hagymát, némi bokros zellerszárat, vajon megpároltam őket, felöntöttem húslével, majd beledobáltam pár gombócot, amit ricottából, reszelt grana padanóból és kenyérmorzsából gyúrtam. Mire a gombócok megfőttek, kész is volt a mai ebéd. Előtte bontottam a fenti borból: leveshez jobbat még nem ittam. Meg talán jobb majdnem-szárazat a Kikelettől sem. Mondjuk utóbbiban kicsit bíztam is, hiszen Stephanie is ezt a bort emelte ki az alkoholista kérdőívben. Azóta ez kereskedelmi forgalomba is került, legalábbis a Kézműves Borok Házánál már kapható, még ha a honlapra nem is került fel eddig. A pincészet borait alapvetően kedvelem, bár többször volt már csalódás nekem a furmintjuk, de hárslevelűikben, édeseikben mindig megtaláltam a számításom. Mostanság több palack 2009-esüket is ittam, nekem úgy tűnik, nagyot léptek előre, kiegyensúlyozottak, színesek ezek a borok. Tetszett a Váti furmint is, meg ennek a hársnak a Lónyai dűlős társa is. A Vátiból 2009-ben egy félszáraz hárs került palackba, inkább virágos, mint gyümölcsös illatokkal. Az eddig megszokott bodzásságot most egyáltalán nem éreztem. Jó inni ezt a bort, lendületes, tartalmas, a maradékcukor ellenére (vagy tán azért) könnyed. Leves előtt, közben, és utána is jól esett. Nálam elérte a hét pontot.