vörös és fehér

Van nekem egy kedves ismerősöm, mindegy is hogy kicsoda, amúgy kádkongató az, aki nagy Lisicza-rajongó. Nem tudom, hogy előbb a borokkal, vagy Lisicza Sándorral barátkozott-e össze, de immár fesztiválokon a borász helyett beugrik a pultba, és kóstoltat. Ha odatévedek, nem állja meg szó nélkül, és felemlegeti az alkoholistára írt sauvignon blanc cikkemet, mondhatni a szememre hány. Pedig emlegethetné azt is, amikor kiemeltem a cirfandlijukat, de hát az emberi emlékezet már csak ilyen szelektív. A Várban volt szerencsém a borásszal is megismerkedni, neki sem volt őszinte a mosolya, amikor beazonosított, de legalább annak örült, hogy remek jövőt jósoltam a friss cabernet sauvignon-juknak. A jelene még kuszának tűnt, de tartalmasnak, izmosnak találtam. Mivel forgalomban még nem találkoztam vele, ezért a Borfalu polcáról egy másik cabernet-t vettem le, és 1600 forint körüli áron kifejezetten jó vételbe botlottam. A pincészetről sokat nem fecsegnék, a kissé szűkszavú honlap, meg csite cikke a fontosabb dolgokat elmesélik. A hűvös estén bontott bor kifejezetten jól csúszott, üdítően hatott, pedig 14,5-es alkohol fűti. Ennek ellenére túlérettséget, lomhaságot nem találtam benne, gyümölcsöket viszont bőven. Illatában elsősorban fekete cseresznyét, kis szederlekvárt, csipetnyi borsot. Ízében inkább a fűszeres jegyek uralkodtak, itt is a feketebors tűnt fel elsőként, a gyümölcsök közül a feketebogyósokat éreztem még. Érezhető a csersav, amit én nem bánok egy vörösborban, a savak pedig jó lendületet adnak a kortynak. Nem egy gondolkozós bor, pár pohár simán lecsúszik belőle egy este. Erős öt pontot nekem simán megért, többhöz több rétegezettség, több szín kellett volna, de kérem, ezt a cikket majd ne hányják a szememre.