Nehéz egy borblogot Horváth Ráspi József nélkül elképzelni, gyorsan legyünk túl az egyik legmegosztóbb borászhoz fűződő viszonyomon, aztán próbáljunk meg kizárólag a boraira koncentrálni, ha szabad kérnem. Úgy kezdődött, hogy Ráspinak kizárólag a borait ittam jó ideig, miközben persze itt-ott hallottam, olvastam róla. Aztán lementem hozzá Fertőrákosra, és lehengerelt. Aztán találkoztam vele még jó párszor, és unalmasnak találtam ötödszörre ugyanazt végighallgatni. Polgárpukkasztásai nem érdekelnek, megfizethetetlen árú borait nem veszem meg, fesztiválokon, kóstolókon megkóstolom őket, örülök nekik. Viszonylag ritkán futok bele hibás palackokba, szerencsésnek mondhatom magam ebből a szempontból.
A legpimaszabban árazott bor az 50 000 forintos 2006-os Máté cuvée, tudatosan Gere huszonötezres Attilájának kétszereséért kínálja palackját a borász, lelke rajta, én bontottam inkább egy 2005-öst. Ha jól emlékszem már ezért is mélyen a zsebembe nyúltam, 10000 forint körüli áron vettem anno Fertőrákoson, ma 13000 forintért kapható, például itt. Remek formában van ez a bor, öregedésnek nyomát sem mutatja. Kitöltéskor meglepődök a színén, áttetszően világos, pinósan téglaszínű. Aztán eszembe jut, amit a palack is megerősít: a bor gerincét (60%-ban) a 2005-ös kékfrankos válogatás adja, az meg nem a mély színéről híres. Emellett cabernet sauvignon, zweigelt, pinot és merlot alkotja a házasítást. No meg szép, de kicsit intenzív hordó - nemrégiben megbeszéltük borblogger barátaimmal, hogy terroir ide vagy oda, az intenzív hordóhasználat is ugyanúgy Ráspi-jegy, mint a csillámpalás ásványosság. Ez utóbbi, tudniillik a mineralitás a legjellemzőbb illatjegye ennek a bornak. Mellette kávé, csokoládé, erdei bogyósok és vanília tűnnek fel elsőre. A korty hasonlóan komplex, a közel 14-es alkoholt sok, kicsit éles sav kíséri, a puha tanninok épp csak jelen vannak. Intenzívek a gyümölcsök, a hordófűszerek, hosszú a lecsengés. Ha a sav egy picit szebb lenne, hét pontnál is többre adnám a bort.