vörös és fehér

Maradok a szekszárdi feltörekvők nyomában,ezúttal a Halmosi pince egyik alapborát vettem meg. Zűrös napom volt, muszáj volt betérnem hazafelé a Szondi utcai Borfaluba, gondoltam 1300 forintot meg merek kockáztatni egy számomra eddig ismeretlen pince kékfrankosára. Voltak amúgy a pincétől Négykezes válogatások is a boltban, de hiszem, hogy az ismerkedést a piramis alján érdemes kezdeni, ha az rendben van, akkor mehetünk feljebb. (Igen, tudom. Nem szoktam Gere portugiesert venni én sem.) Ez a kékfrankos rendben volt. Hozta illatban a fűszeres-gyümölcsös jegyeket, sok meggyel, csipetnyi szegfűszeggel, a hűvös és nyűgös estén többet nem kívántam. A korty kellemesen tanninos, közepesen telt, fűszeres, meleg volt, a 13-as alkohol mellett a savak talán egy cseppet lusták voltak, de most ezt sem bántam. Talán csak a lecsengés végén megjelenő enyhe kesernye zavart. De ha ilyen az alap, akkor kíváncsi vagyok a felépítményre is. Stabil négy pont, helyenként az ötöt is megkarcolta. Juszt is előbbi pontot vastagítom, noha egyszer egy borász kifejtette nekem hogy ő jobban örülne egy gyenge ötösnek, mint egy erős négyesnek. Én viszont már az iskolában is jobban becsültem a stabil négyest, mint a kegyelemötöst.