Önéletrajzi felütésként bevallom, hogy akárhányszor Szentesi József pincéjében jártam, mindig sikeresen berúgtam a kóstolás végére. Pedig igyekeztem köpni is, de mivel Szentesi folyamatosan kísérletezik általam sosem kóstolt fajtákkal, ezt a szokásomat a kóstolók közben rendre feladtam. Remek laskát, még kitűnőbb vörös dinkát ittam nála legutoljára, helyettem is megírta a történetet kóstolótársam. Bevallom, nem emlékszem milyen volt a pinot, úgyhogy vettem párat Szentesi kereskedésében, egyet azóta ki is dugóztam. Matt, rozsdavörös színű bort töltöttem a poharamba. Megpörgettem profin, és beleszagoltam. Illatában sok gyümölcsöt találtam: volt ott csipkebogyó, meggy és cseresznye is bőven. Nyomokban ásványt és fűszert is tartalmazott. A korty meglehetősen magyar pinós: kevés, szinte zéró tannin, közepes test, csipetnyi édesség. A savak dinamikusak, szépek, nem túlzók, a gyümölcsös és fűszeres ízek felváltva uralják az összképet. Nem kifejezetten színes bor, és a pannon nagysághoz nekem egy kis erő is hiányzik belőle. Szép, hatpontos bor, de József szerint majd a válogatásra lesz érdemes figyelni. Hát majd akkor figyelek rá.