Fröccsnek határozottan nem jó Szászi Endre 2007-es szigligeti Kabócás olaszrizlingje. Persze nyilván nem is fröccsbornak szánta a borász a tételt. De az az igazság, hogy magában sem szeretem annyira ezt az évjáratot, pedig amúgy nagy barátja vagyok a Kabócásnak én is, más is, sőt, sokan is. A pozitív visszajelzések nagy számossága miatt nem is az első elfogyasztott palackomról írok, és nem is a balatonszemesi Kistücsökben ebéd mellé elkortyolt pohárról. Bontottam ugyanis egy újabb palackot, és akkor is arra jutottam, hogy ez a bor olyan, amilyen. Nekem kevésbé tetsző, mint sokaknak. Nehezen tudom azonban megfogalmazni, hogy mi a bajom vele. Talán leginkább az, hogy túl magasan volt a léc. A 2006-osból kóstoltam félszárazat is, szárazat is, mindkettőnél azt éreztem, hogy vibrál a bor. Ez viszont nem elég színes, nem elég összetett. Az illata egyszerre markánsan minerális és kissé egysíkúan túlérett. Kövek és birsalma, só és virágok, ha értik mire gondolok. A kortyból pedig az évjárat forrósága jön át elsősorban: kissé tompa savak, még a 12,5-es alkohol is dominál felettük. A címke tanulsága szerint száraz a bor, az érzet némi maradékcukorról tanúskodik. Az ásványosságot amúgy szépen hozza a korty is, utóízében a kesernye is megjelenik, mindene megvan, ami egy komoly olaszrizlinghez kell, mégis némi hiányérzettel teszem le a poharat. Hiányzik belőle az erő, a hoppá-érzés. Azért aztán újratöltök, persze. Stabil 5 pont kijár neki, a hatos lécet épp csak leveri. Talán ha az elvárásaim kisebbek lettek volna, pozitívabb cikk is kerekedhetett volna.