Tehetséges nép a magyar, meg persze leleményes. Axióma ez, bizonyítani a tételt ezért felesleges, annál inkább lehet világnézetet alapozni erre. Ismerjük és elismerjük Nobel-díjasainkat; legalábbis majdnem mindegyiket. Tudjuk, és fennen hangoztatjuk is: sport nagyhatalom vagyunk:, lám-lám, nálunk az olimpiai cím akár magas közméltóságot is hozhat magával. Jó, néha egy kis gellert kap a történet, de a szándék dicsértes és nemes. Amiben viszont vitathatatlanul kiemelkedő nemzet vagyunk, az a gasztronómia. Nem, nem Széll Tamást fogom most magasztalni: a maradékról szólnék. Bár nem végeztem kutatásokat, de merem remélni, hogy Péter Annától Molnár B. Tamásig a gasztroarcok egyetértenek velem abban: nemzetünk a maradék újrahasznosításban tényleg a világ élmezőnyébe tartozik. A húsvét utáni napokon az ember hazasétál, és szimatol. Amott tuti rakott krumpli készül, kolbász helyett sonkával, sok tojással. Emitt a sonkás kockában hisznek a lakók. A lényeg persze a tejföl. A tejföl a konyhában ugyanaz, mint purhab a ház körül. Bármit meg lehet vele javítani. "A tejföl az, ami a magyar resztlit remekművé rántja össze, ha van hozzá elég tehetségünk" - írja Cserna-Szabó. Csak bólogatni tudok. Jómagam a sonkát tésztával dolgoztam fel, no meg persze tejföllel, sajttal. Haladó ember lévén fok helyett medvehagymát szórtam bele, nem rontott rajta ez sem. Persze maradék bort kellett találnom, manapság ezzel nincs problémám. A tároló mélyéről az elmúlt napokban rég elfeledett borok kerültek elő - nem tanulságok nélküli a 2009-es Sauska rozé felfedezése sem, de erről majd később. A fenti vacsorához egy 2005-ös Maurus Rejtelem dukált. Eddig erősen fásnak találtam ezt a chardonnayt, most visszafogottabbnak tűnt a fa; tényleg volt elég beltartalom a borban, hogy valamelyest integrálja a hordót. A savhangsúly persze megmaradt, de nem bántóan savas a bor. Higgyenek nekem: egyre érzékenyebb vagyok a túlzásokra. Igaza lett végül borboy (mit beszélek: Weér Yvó) cimborámnak, érdemes volt pár évig elfeledkezni erről a borról. Ugye ezen a blogon azt meg végképp nem kell bizonygatnom, hogy a magyar bor világhírű? Innen folytatjuk.