Tokaji nyitányt tartott pénteken a Tokaj Reneszánsz - Tokaji Nagy Borok Egyesülete a Mezőgazdasági múzeumban. Mivel jó pár órát ott töltöttem, így egyben nem is tudom megírni, mennyi jót kóstoltam, kezdem hát azzal, amivel a rendezvény is kezdődött: 2007-es aszúkat mutattak be a borászok, ültetett kóstolón. Meséltek az évjáratról, meg a poharakba érkező aszúkról is. Alapvetően egységes volt az évjárat megítélése: a korai rügyfakadás, a forró nyár, az ijesztően hideg, esős kora ősz, majd a szép vénasszonyok nyara azt eredményezte, hogy nagyon érett, töppedt szőlőszemek aszúsodtak. Volt, aki a szemek mennyiségével elégedett volt, volt, aki kevesellte. A kóstolásnál több aszúnál a krémesség, lágy savak domináltak, de voltak ez alól is kivételek. Egy biztos: ahány (bor)ház, annyi stílus. Sorban elsőként a Disznókő ötputtonyosa érkezett elsőnek, talán a nap legjobban iható, legkönnyedebb aszúja volt ez, a 132 gramm cukor és a 7.2-es sav tökéletes harmóniája. Őszibarackos jegyek domináltak benne, nem volt túl komplex bor, talán ezért került a sor elejére - soha rosszabb kezdést. Komplexebbnek tűnt a Béres hatputtonyosa, de a 9-1-es sav rendesen odavágott a végének. Hiába volt benne több zamat (narancs, citrom, barack), én kevesebbre tartottam ezt a bort. A Dereszla hatputtonyosa alaposan beérett, töppedt alapanyagból készült, a 220 gramm cukor, és a 6.9-es sav is ezt támasztotta alá. Illatában gyógynövényes jegyek jelentek meg, sok aszalvánnyal (régóta szeretném ezt a szót egy cikkbe beleírni, elnézést kérek érte). Lágy, krémes, körtés ízvilágú aszú, nekem alapvetően tetszett. A Patricius hatputtonyosa ennél is jobban, noha volt az illatában egy ijesztő, kicsit dugósságra hasonlító jegy, visszakóstolásnál kevesebb - mivel még hordóban van, talán a hirtelen megrázkódtatást nem bírta teljesen jól a bor. De ízben ez volt a legkomplexebb, és a szerkezete is mesteri volt ennek a tételnek. 202 gramm cukor, 8-as sav, 12-es alkohol - lehet, hogy ez az évjárat egyik legjobb arányhármasa? A Tokaj Classicot én soha nem tudom hová tenni, nomen est omen, klasszikus stílusúak a boraik, az ötputtonyos aszú is ilyen volt, oxidált, kesernyés, biztos van ennek a stílusnak is kedvelője, én nem tartozom közéjük. Annál inkább rajongója vagyok Bárdos Sarolta borainak, a Tokaj Nobilis hatputtonyosa nálam a legjobb aszúk közé írta be magát. Lehet, hogy a kövérszőlő teszi, de kedves, virágos, sós, aszalt gyümölcsös illata pont olyan komplex és elbűvölő, mint az íze, lehet, hogy mégis inkább a 220 gramm cukor, 8-as sav, 10-es alkohol lesz a nyerő kombináció? Furcsa volt a Royal Tokaj Szent Tamás dűlős hatputtonyosa is. A kóstoló legsötétebb tónusú bora volt, színben és illatban is, már-már dohányos jegyeket is felfedeztem benne. Amennyire érettnek tűnt az illat, az íz olyannyira eleven volt, hosszú lecsengésű, nagyon telt, harmonikus aszú volt ez is, dobogós helyen zárt nálam (ez egyelőre egy nem szándékos szóvicc). A Füleky hatputtonyosa illatban a sok citrus mellett enyhe oxidációt mutatott, ízben a könnyed, kicsit lomha aszúk sorát gyarapította, kis lendület és kicsit több szín hiányzott nekem, de fanyalogni nem fanyalognék, ha hetente ezt kéne innom. A képzeletbeli dobogóra még a Dobogó pince hatputtonyosa fért fel, megkockáztatom: Domokos Attila és Bárdos Saci egymás mellett állnának a tetején. Illatában a leglehengerlőbb aszú ez volt, egy elegánsabb parfüm is jól járna ezzel az illattal. Virágok, szőlő, citrusok és pemetefű cukorka váltakozott benne - gyanítom a sárgamuskotály a ludas ebben az üdeségben. A 270 gramm cukor mellé kell a 9-es sav, így is inkább krémes, mint lendületes volt ez a sorzáró tétel, borzasztó hosszú utóízzel. A sétálós kóstolón megkóstolhattam a 2005-öst is mellé, meg nem tudom mondani melyiket szerettem jobban, amaz sokkal vibrálóbb, emez jóval komplexebb. Azt hiszem gyakrabban kéne nekem is a napot aszúkkal kezdenem, még szebbnek látnám ezt a világot.