Nem vagyok egy Albertgazda. Ha az lennék, ez a poszt már akkor élesedett volna, mikor lenyeltem az utolsó kortyot a Mezőgazdasági Múzeumban. Mert ott jártak a Balatonboglári Borvidék képviselői, és ott jártam én is, végigkóstoltam majdnem mindenkit, a gyors összegzést viszont lusta voltam idáig megírni. De talán nem tanulság nélküli, ha késve is, de elmesélem, hogy meglepődtem. Meglepődtem, hogy nem voltak kiugró pincészetek. Se lefelé, se felfelé. Erről lehet, hogy a 2010-es évjárat tehet - eddigi tapasztalatom szerint keservesen nehezen fogunk onnan kiemelkedően jót inni. De nagyon rosszat sem fognak elénk tenni, úgy tűnik, a bogláriak legalábbis nem. A Bujdosó pince például két nyári üdítőt is hozott, az egyiket királyleánykából, a másikat pinot-ból készítették, habzóbornak. Frisecco-nak és Rosecco-nak nevezték el őket, lelkük rajta. A szürkebarátjuk az átlag 2010-eseknél tartalmasabbnak tűnt. Légli Géza 2010-esei is a savakról szóltak, a maradékcukros rajnai talán pont a maradékcukor miatt tetszett a többinél jobban. Kellemes kvaterkázó bort készített Pócz József, az IS nevet viseli az irsai-sárgamuskotály házasítása. Itt legjobban a 2009-es chardonnay tetszett, vajas-krémes volt. A Dézsma pince Balatonszárszóról hozott 2010-es bort, úgysem fogják kitalálni mi az olaszrizlingből készített fröccsboruk neve, úgyhogy elárulom: Szárszónak is egy a vége. Nekik is lelkük rajta. Talán a legjobban a Katona borház lepett meg, nem vártam ugyanis sokat a wellness-boraiktól, de a 2010-es irsai is jól csúszott, a 2009-es semillon pedig egyenesen remek volt. Az Achs & Achs borászat igazi körzős-vonalzós borokat mutatott, a sauvignon blanc és a chardonnay is elsősorban a fajtajellegről szólt. A Konyári pince 2010-ben 40-40-20 százalékban tett olaszrizlinget, sauvignon blanc-t és chardonnay-t a Loliense-be, seprőn tartotta őket, így egy kifejezetten jól iható, szép bort készítettek, talán az egyik legjobbat, amit ezen a kóstolón ittam. Azért csak talán, mert Légli Ottó 2010-es sauvignon blanc-ja is jól sikerült, a 2009-es Lugast most sokkal jobb állapotban találtam, mint egy éve, a 2009-es Landord gyümölcsösebbnek tűnt, mint elődei, a 2008-as félszáraz Gesztenyés rajnai pedig kiemelkedett ebből a mezőnyből, nem csak nálam. A Szent Anna borház egyen-borokat mutatott 2010-ből, nem éreztem különbséget az olaszrizling és a rizlingszilváni között, a félszáraz muscat lunel viszont nagyon jól esett. Végigkóstoltam a vörösöket is, két kékfrankost szívesen összekóstolnék egyszer: Légli Gézáét és Konyáriékét, mind a kettő remek, és mind a kettő nagyon más. Tetszett még Géza pinot és cabernet franc válogatása, Pócz-ék 2006-os merlot-ja, Achs-ék 2008-as zweigeltje, az Ikon 2008-as fűszeres, harmonikus shiraz-a is, a 2008-as cabernet franc válogatásuk, az Evangelista pedig újvilági jellege ellenére (vagy épp azért?) szintén jól esett. A kóstoló végén ittam még pár Garamvári pezsgőt, hogy jól érezzem magam, a pinot blanc-ból készített jött be nekem a legjobban, ettem mellé aKistücsökáltal készített fogas-tatárból, jókedvűen mentem haza.