Születésnapi bulit tartott a Terroir club, ezúton is sok boldogot nekik. 200 embert engedtek be a Festetics palotába, Kató András szerint így garantálható, hogy kóstolni is lehet, nyugodt körülmények között. Örültem, hogy ezt a rendezvényt választottam, nem amazt, noha itt nem volt díjkiosztó gála sem. Voltak viszont remek fehérborok, és bár eredetileg Cava-t terveztem inni elsőnek, ezt akkor felejtettem el, mikor az ajtón belépve Bodó Józsefbe botlottam, így a Bott pincével kezdtem a kóstolást. Gyorsan meg is kóstoltam a 2009-es Határi furmintot, üde, gyümölcsös, friss volt, nagyon jól csúszott. A 2008-as Csontost pedig most kéne piacra dobni, tele van érlelési aromákkal, már-már petrolos is. Nagyon minerális, nagyon összetett bor, kerestem nála szebbet, de nem igen találtam. Azért átmentem Eudald Massana Noya Cava-ihoz, hármat is kóstoltam, leginkább a Cava Mil-lenni Brut Nature NV tetszett, a nyers, élesztősebb illatokért, ízekért jobban rajongok, ezek szerint. Mentem tovább, fehéreket inni, Takács Lajos 2009-es sora most nem nyűgözött le, az olaszrizling kicsit unalmasnak tűnt, a furmint messze nem volt olyan színes (de olyan büdös sem), mint a 2008-as, a hárslevelűk így toronymagasan kiemelkedtek, különösen a novemberi szüretelésűt szerettem, nagyon. A markáns somlaiak után hallatlanul elegáns tokajit ittam, a Királyudvar nagyon erős sorral érkezett, a 2008-as Sec, de különösen a Demi-sec lenyűgözött, szerintem 8 pont környékén tanyázhat ez a tétel. Egy kiemelkedő fehér sort találtam még, Bott Frigyes 2009-esei egytől egyig remekek, ha ki kéne valamit emelnem, az a Vinculum juhfark lenne, de ezen a rajnai szerintem megsértődne.
Kreinbacherék 2008-as syrah-jával tértem át a vörösökre, könnyed, fűszeres, ásványos terroir-bor volt az, most kifejezetten szerettem, nem mindig voltam így ezzel. Aztán Karner Gáborhoz mentem, próbálkozok vele és a boraival rendületlen, azt hiszem most áttörést értünk el. A 2009-es sillerben is már örömömet leltem, kellemesen gyümölcsös, tartalmas a kékfrankosból készített pirosbor, de ami igazán lehengerelt, az a cikk címadó bora. Még csak hordóminta, az is csak pár hete, eddig ugyanis a két hét héjon áztatás után seprőn volt tartva a bor, tartályban, innentől én szurkolok, hogy ne menjen félre ez az anyag. Fűszerek, gyümölcsök, savak és tanninok szép egyensúlyban voltak - várom a végeredményt. Ugyanezt a bort a mátrai Tőkések kóstolón a nap borának választottam, részletesen arról a rendezvényről nem írok, véleményemet Albert megírta, hasonlóan pozitív meglepetés volt nekem is az eddig ismeretlen pincék kínálata. Na de hogy ne csak örömködjek Karner Gáboron: a 2008-as Tavaszföld kékfrankos nagyon nem tetszett, a 16 feletti alkohol csípett, az illatában enyhe erjedési zavart éreztem, és a 2007-es Vitézföld sem lopta be magam a szívembe. Az mondjuk megnyugtatott, hogy Gábor szerint kb. egy hétig érdemes bontás után levegőztetni a bort - ha ez így van, akkor frissen bontva igyák csak meg a wine expertek. Hogy a Terroir születésnapon nem ez lett a nap bora, arról Ráspi Electusa tehetett egyfelől, másrészt pedig a priorati Celler del Pont 2007-es Lo Givot-ja, végül ez utóbbit szerettem most jobban. Grenache, carignan, cabernet sauvignon és syrah alkotja ezt a bort, ami sűrű volt, színes, izgalmas, ásványos. Szerettem még Maurer Oszkár kadarkáit, volt kettő is belőle, ugyanaz a klón, az egyik 1880-as telepítésű, és az alföldi részen szüretelték, a másik ennek Szerémségbe telepített változata - utóbbi talán szűztermés is volt, mindenesetre tartalmasnak, hosszúnak találtam.
A végén édesborokat ittam, sem a Királyudvar 2008-as Lapis édesét, sem a 2000-es Lapis aszút nem volt szívem kiköpni, de a Bott-rytis is lecsúszott könnyedén. Sajnos Demeter Zoltán későn érkezett, így a száraz furmintjára már nem volt erőm, viszont a 2009-es Főbornál jobb, elegánsabb édes bort nem találtam az est során.
