vörös és fehér

Mielőtt folytatnám beszámolómat a kékfrankos kóstolóról, gyorsan megírom az alkoholistán frissen megjelent zweigeltezésről a magamét. Palacknál gyűltünk össze páran, hogy teljesen vakon megigyunk pár bort, a sorrendet octopus bal keze állította össze, azzal vette ki a borhűtőből találomra a becsomagolt borokat. Ismerjük palack ízlését, így sejtettük, hogy nem ausztrál shirazokat fogunk a poharunkba kapni, hanem valami savasabb fajtabort, a belövő tételről is csak annyit árult el a házigazda, hogy illeszkedik a sorba. Akkor mégiscsak házasítások jönnek majd sorba, gondoltam, mert egyszerre volt édes és savanykás a bor illata, a komoly savak komoly gyümölcsöket és fűszereket hordoztak, remek kezdés volt, gyorsan ki is osztottam hat pontot. Az est meglepetés bora így a 2008-as Matias Zweigelt lett. A második tételnél egy emberként tippeltünk Ráspira, igazunk lett, a minerális, kávés, őszibarackos illat a fertőrákosi borász védjegye. Remek bor volt, jobbat az este során nem is találtunk, tartalmas, krémes, komplex ízvilága lenyűgözött, de kissé nyersnek is hatott, ezért csak hét pontot adtam Ráspi 2006-os Zweigelt Válogatásának, de a (szintén van) visszakóstolás is megerősítette, hogy ebből a mezőnyből most kiemelkedett. Talán ha több időt töltök el vele, a nyolcast is megadtam volna neki. A sors, vagyis octopus keze, ezután a 2007-es Ráspi Electus Zweigelt Válogatást töltötte ki, itt nem találtam volna el a termelőt, rumosdiós, gazdag, de az előző tételnél kevésbé színes, viszont sokkal fiatalabb, vibrálóbb, frisseb bort nyeltem le, idővel jobb lesz, gondoltam, és bevéstem neki erős hat pontot - máskor jobban elbűvölt. Az osztrák Schwarz 2007-es tétele (nemes egyszerűséggel Schwarz Rot a neve) megint elbizonytalanított a fajtát illetően, komoly vörösboros jegyeket mutatott ugyanis. Föld, mineralitás, masszív alkohol - nem egy tipikus zweigelt. Viszont jó bor, ez is erős hat pontot kapott tőlem. Luka Enikő 2008-asa viszont nagy csalódás volt, elsőre egy enyhe káposztás illat jött a pohárból, ami engem mindig taszít, szerencsére ez eltűnt, helyette megjelent a kakaó. A korty ehhez az édes illathoz képest különösen savanyúnak hatott, nagy adag bizonytalanság volt a borban, mintha nem tudta volna a borász eldönteni, hogy mit is akar kezdeni az amúgy jónak tűnő alapanyaggal. Gyenge öt pont került e jegyzetembe. Ez egri, kiáltott fel Albert gazda, és éretlen, kontráztunk. Valóban, a 2006-os Orsolya Zweigelt most az est leggyengébb bora lett, illatban is ízben is a savanyú uralkodott, kissé éretlen, szárító tanninokkal, gyenge négy pont. Octopus ismét remekelt, így rögtön ez után ki is köszörülhették Tarnóczi Zoliék a csorbát, a 2007-es zweigelt ugyanis megmutatta, hogy értik ők a fajtát. Kicsit a hordó erre az anyagra is rátelepedett, de a rumosdiós illat után érett tanninokat, szép savakat, komoly testet és szép szerkezetű bort ittam, erős hat pontra adtam ezt a tételt. A végére újra egy osztrák bor jutott, a 2007-es Tschida zweigelt az est legszebb illatát produkálta, már-már újvilági jegyeket felvonultatva. Édes, komplex, fűszeres-gyümölcsös volt, a korty viszont óriási csalódás - masszívan tanninos, túlzottan savas. Öt pontnál nem is jutott feljebb a visszakóstolás után sem.