Mostanság utazom. Nem, nem úgy. Tényleg. Lisszabonba, konferenciára. Előtte körbejártam a várost, hangulata van, szaga, íze. Borbárja kevés, amit találtam az viszont remek volt, csak portugál bort tartottak, de abból vagy százat, és mindegyiket örömmel bontották is. Akkor épp vörös hangulatban voltam, így két Duoro-völgyi mellé egy Dao régióból származóból töltöttek kóstolót a poharakba, hogy kiválaszthassam azt az egyet-kettőt, amiből majd kérek akár egy decit is. Végül a Chryseia mellett maradtam, ami egy bordeaux-i stílusú, kicsit újvilágira hangolt bor, elsősorban portugál fajtákból házasítva. Touriga Nacional, Touriga Franca - mikor kóstoljam őket, ha nem most. Amúgy rengeteg halat ettem, rengeteg vinho verdét ittam, rosszat sosem, bárhol is próbáltam őket. Aztán a gyerekkel Balatonoztunk, a Balaton minden előnyével és hátrányával. Neki kifejezetten jól jött, hogy kevés a víz, hisz könnyebb így úszni tanulni, én meg eluntam a sétálást a mélyvízig. Szokás szerint megtettük a Lelle-Szemes bicikliutat, a Kistücsköt szinte sosem hagyjuk ki. Most is remek volt az ebéd, lecsóban nagyon erősek, legyen akár kacsamáj mellé adva, ízesítsen akár kuszkuszt. A 2HA 2009-es szürkebarátja érett, markáns volt, a hőségben talán túl alkoholos, legyen az annak a baja, aki több decit iszik belőle. A végén egy málnás rétessel fel lehet frissülni, az eddigi egyik legjobb desszertjük ez Balázséknak. Pesten aztán a gyerek nagy legózásba csapott, én pedig ebbe a cikkbe. Mellé bontottam egy 2007-es Gere Kopart, végtére is hűvös az este. Tipikus Gere, nagyzolhatnék, de hát tudja a fene milyen a tipikus Gere. Markáns, de szép hordó az illatban, érett meggy, ez már az ízben is. Ez a bor most számomra meglepően puha. Lehet persze, hogy én vagyok túl kemény. Közben megkérdeztem a gyereket, mi a helyzet. El vagyok törődve a legóval, válaszolta. Hát akkor minden rendben, gondolom.