Önéletrajzi elemként bevallom: heti szinten tollasozok. És nem, tollasozni egyáltalán nem nőies dolog. Nem is az a lényeg, hogy győztem, mert tényleg nem, a részvétel, és ilyen szamárságok mozgatnak engem (dehogy!!), hanem alig vártam, hogy hazaérjek. Előre gondosan behűtöttem ugyanis egy palack Irsait, tudván, hogy a folyadékot és az ásványi anyag veszteséget pótolnom kell majd. Az előre gondolkodás, mint látják, nagyon fontos része a tollasnak. Hűtöttem mellé szódát is, hátha fröccsöt fogok kívánni. Kívántam végül ezt is, azt is. Hiába írják rá nekem az illatos fajták hátcímkéjére, hogy elsősorban hölgyeknek, meg különösen halakhoz, én kifejezetten szeretem ezeket a könnyed borokat szomjoltónak inni. Fröccsként meg pláne. Ez a Font-tétel sem más: felnőtt-üdítő. Egyszerű szőlőillat, masszív savkészlet, alacsony, 11,5-es alkohol. A citromos savakat a szénsav kifejezetten jól kiegészíti, így fröccsnek jobban esett, mint magában, úgy lehet a négy pontot sem érte volna el. De nem is hiszem, hogy Fonték ezt a bort pontozásra készítették volna. Mondanom sem kell, ezt is ezer forint alatt lehet kapni, ez már csak egy ilyen best buy hét nálam.