Sokáig vártam a 2007-es Orsolya kadarka utódját, vártam, hogy mikor jön már ki a 2008-as, vajon lesz-e az is olyan jó, mint az elődje volt? Aztán rájöttem, hogy arra bizony várhatok. Önállóan abból az évből nem hoztak ki Orsolyáék fajtabort, ment a 2008 forintos Kettőezernyolcba. Nem volt ez baj, persze, szerettem azt a bort, jól csúszott, és engem a savai sem zavartak annyira, noha hat pont fölé én sem tettem volna. A 2009-es kadarka viszont önállóan került palackba, kimaradt a Kettőezerkilencből, és amint megjelent a Kézműves borok házánál, már le is csaptam rá. Sokáig nem is tartogattam, kidugóztam hirtelen. Megint színházhoz ittam, a meglehetősen sajátos Veszedelmes viszonyok feldolgozás után, és már semmin nem lepődtem meg. Nem volt meglepő a már-már silleresen halovány szín, pláne nem volt meglepő az illat. Tulajdonképpen másolhatnám innentől a 2007-esről készült jegyzetemet, ugyanis itt is tobzódnak a piros gyümölcsök. Cseresznye, csipke, csipetnyi ribizli, csepp málna. Aztán ott vannak a fűszerek is a háttérben. Az alkohol 2009-ben is visszafogott maradt, 12,5, nem is kell bele több. Okos, nem túl szelíd savak, finom gyümölcsös ízek, közepesen hosszú lecsengés - tovább is van, mondjam még? Nem mondom, iszom. Mit iszom, habzsolom. Ez az én borom, még akkor is, ha nem olcsó, mondhatni 3800 forintos ára kissé barátságtalan. De akkor is: ez az én borom. Erős hét pont.