Kökény Benőékről, meg egy csomó alföldi borról már régóta szeretnék írni. Ebben leginkább az gátol, hogy a nagy elhatározást tett nem követi, túlontúl lusta vagyok, és nem utazok le a borrégióba. A fővárosban meg nem igazán találok érdekes borokat onnan, a hiperek alsó polcáról meg inkább nem veszek mintát. Pedig biztos vagyok benne, hogy van élet a Font és Frittmann borokon túl is - elég Albert gazdához benézni. A kézműves rajongóknak meg ott van Léder Zoltán, magam is dicsértem nem egyszer a borait. De hol kaphatók a többiek? Ha tudják, ne titkolják el!
Ezt a Kökény és Fia vörös házasítást M hozta, némi unszolásra (kiszúrtam a polcán egyik nap), főztünk mellé egy spenótos-ricottás cannellonit, paradicsomszósszal - mediterrán hangulatunk volt. Azt gondoltuk, egy könnyed alföldi vörös jó lesz mellé; nem tévedtünk. A palack elárulta, hogy a ceglédi Fischer-part dűlőben, kézzel szüretelt kékfrankosból, cabernet sauvignonból és zweigeltből házasított bort bontottunk. Vörös volt a színe, nem bordó, nem lilás villanásokkal tarkított fekete - vérvörös. Tiszta, gyümölcsös-fűszeres illata is könnyedségre utalt, a korty sem cáfolt rá erre. Lendületes, könnyen érthető, málnás-szedres, fűszeres bort ittunk, amit ha kicsit tovább hagytunk a poharunkban, enyhén keserű lett. Okosan rá is írták a palackra, hogy 14-15 fokon fogyasszuk, járjunk el így, észre sem fogjuk venni, hogy lecsúszott az egész. A 12-es alkohol miatt talán a másnap sem lesz túl nehéz. Erős öt pont, ajándék bornak meg nem kérdeztem az árát.
