Mások visznek mostanában engem izgalmas kóstolókra. Dagadtosnak köszönhetem a Romanée-Contit, most pedig Albert gazda szólt, hogy lesz egy kéknyelű kóstoló Benikutynál, érdekel-e? Naná hogy érdekelt. 10 kéknyelűt kóstoltunk vakon, három mutatta meg igazán, hogy lehet színes bort szűrni ebből a fajtából is. A Demján pince 2007-ese megmutatta, hogy az egypontos bor létezik, ott van a hiperek polcán. Érthetetlen, hogy miért vette meg a Badacsonyi Pincegazdaságot, ha nincs minőségi elvárása az immár saját neve alatt kijövő borokkal szemben. Buta bor, lépjünk is tovább, és egyből elérkezünk az est egyik legnagyobb csalódásához. Szeremley Huba 2005-öse remek illatokkal nyit, túlérett gyümölcsök tobzódnak benne, az íz viszont kizárólag citromsavat ad, igazából a számban megforgatni sem volt kedvem, nem hogy lenyelni ezt a bort. Két pont. Két bort is kóstolunk a Matias pincétől, mindkettő 2008-as volt, a különbség az érlelésben rejlett. Ami nem kapott annyi új hordót, azt elsőre leginkább virágosnak éreztem, de visszakóstolva felbukkant egy nem túl szép hordós illat benne. Ízében a virgonc savak játszanak főszerepet. A bor először erős négy pontot mutatott, egy órával később, még mindig vakon visszakóstolva lebutult három pontra. Istvándyéknak volt már szép kéknyelűjük, a 2009-es nem az. Minden külön van ebben a borban, a szénsav, a maradékcukor különösen ütik egymást. Unalmas, lapos korty, alig négy pont. A 2008-as Laposára simán rávágtam, hogy ez a Szeremley: kissé fáradt illat, ízben enyhe oxidáltság, palackbuké, némi savhangsúly. Milyen jól tartja magát, gondoltam, mikor 4 és öt pont közé tettem a bort. Milyen gyorsan elöregedett, gondoltam, mikor lelepleztük a palackot.A 2008-as új hordós Matias jól bírta a visszakóstolást is. Illatában a hordófűszerek sokan vannak, de szépek, ízében jönnek a visszafogott gyümölcsök is, nem túl izgalmas, de pont elégséges savakkal együtt, ha színesebb lenne, többre vihetné mint öt pont. Mint ahogy Szászi 2009-ese is lehetne izgalmasabb. Illata nagyon rendben volt: zöldalma, fehér virágok, és engem a szénsav sem zavart a kortyban. A szép savak sem tudták azonban elnyomni az alkoholt, fűtött a bor, öt pontot megérdemelt, de többet most nem. Igazából nem lepődtem meg, hogy a top 3-ba befért a 2009-es Varga Aranymetszés, ez a sorozat rendben van Vargáéknál. A kéknyelű is rendben volt, gyümölcsös, virágos illat, szép savak, alacsony alkohol, igazi ivóbor, erős öt pontos, és gondolom a polcokon jó vétel lesz (jelenleg még nincs forgalomban tudtommal). Bakó Ambrusról nem sokat tudok, azon kívül, hogy bazaltrajongó. Alberttől tudom, hogy Laposáéknál borászkodik, emelett saját területe is van, ahonnan ez a 2009-es bor származik. Szentesi borboltjából hozott muskotály küvé a kóstolóra egy palackot belőle, meg is osztotta a kóstolókat vele. Én szerettem a bort, aminek diszkrét virágos illata még nem árulkodik a 14-es szeszről. A korty igen, bár elevenek a savak benne, és kicsit a maradékcukor is tompít rajta, de azért ez egy alkoholhangsúlyos bor. De én a kerekséget, tömörséget is szeretem, hat pontot nekem megért. A 2008-as Váli kéknyelűről azt írtam, hogy ennél jobbat még ebből a fajtából nem ittam. Nos, most igen. Váli Péter 2009-ben megcsinálta azt a kéknyelűt, amit szívesen megmutatnék külföldi borkedvelőnek is. Az est egyetlen bora, ahol a mineralitás szóba jött. Finoman köves illat, virágokkal, sós levegővel vegyítve, vibráló, eleven savak, sós-elegáns korty, mindez 12-es alkohol mellett. Tipikus hétpontos bor, mese nincs. 2200 forintot szerintem simán megér, kóstolják meg.